Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága - mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?

(Richard Bach)

Csoda

Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre.
Amíg éljük, azt hisszük, természetes...
Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk.
Utólag.
De akkor már késő.

(Müller Péter: Varázskő)

Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett.

(kínai bölcsesség)

Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.

(J.K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege)

Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.

(Paulo Coelho: Veronika meg akar halni)

Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha nincs egyedül.

(Carlo Goldini)

Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

(Wass Albert: Dal)

Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.

Mindannyiunknak.
Szabadságában áll.
Azt tenni.
Amit akarunk.

(Richard Bach: A Messiás kézikönyve)

Megbocsátani...

Megbocsátani nem azt jelenti, hogy valaki elfelejti a múltat, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. A múltunkat és a múlt sebeit nem tudjuk meg nem történtté tenni. Része marad az életünknek. A megbocsátás elsősorban nem is a múltra vonatkozik, hanem a jelenre és a jövőre. Azt jelenti, hogy annak ellenére, ami történt és ami fáj, nálam az ajtó mindig nyitva lesz, mégis újrakezdünk, a szeretetünk erősebb lesz a hibáknál, amelyeket elkövetünk, legyőzzük az akadályokat. A megbocsátás a szeretet feltámadása, győzelme. Nem eltüntetni akarja a múltat, hanem átalakítja.

(Székely János)

Ha először nem érsz el, csak tarts ki bátran. Ha itt nem találsz, keress meg ott. Valahol megállok, és várok rád.

(Whitmann)

Napi öt perc bolondság mindenkinek kijut; a bölcsesség ott kezdődik, hogy ezt nem lépjük túl.

(Elbert Hubbard)

A vágy azt jelenti, hogy azt akarod, ami a tied...
... és akkor is akarod, ha még nincs veled.

Olyan egyszerű elképzelés, de annyira igaz: az vár ránk, amit mi magunk hívunk életre - mi vagyunk a saját sorsunk alakítói. Akár szándékosan cselekszünk, akár tudatlanul, sikereinket és kudarcainkat csakis saját magunknak köszönhetjük.

(Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete)

Hasonlítsd össze lelkedet egy pohár vízzel, amiben iszap van. Rázd fel a poharat, az iszap felkavarodik és a víz zavaros lesz. Hogy ismét átlátszó és tiszta legyen a víz, a további rázás nem segít. Egyszerűen hagyni kell, hogy lenyugodjanak gondolataink, akkor újra leülepszik az iszap, és a tiszta felismerés szabad utat talál.

Beggar

It’s the usual spot my corner,
I’m a living stopsign for the crowd
So despised and so broken, but it still makes me proud
As I play on my old violin, it sends out calm and peace
Strings resonate like nerves, they’re keepers of the hidden tear

I stand like a rock, I’m in the middle of this dirty river
Facing the mainstream honey, it causes my soul to shiver

With nickels in my open case, I play for those who passed away
I still have some gold to offer and breadcrumbs made of silver
As I play on my old violin, it sends out calm and peace
Strings resonate like nerves, they’re keepers of the hidden tear

I stand like a rock, I’m in the middle of this dirty river
Facing the mainstream honey, it causes my soul to shiver

For some I’m a beggar, for some a clown
Cos’ no one sees it, I have a crown

I stand like a rock, I’m in the middle of this dirty river
Facing the mainstream honey, it causes my soul to shiver

(Damn Natural: Beggar)

A felhő nem tudja,
miért épp erre száll,
s miért épp ily sebesen.

Érzi a késztetést:
most erre van az út.

De az ég tudja az okot
és a célt minden felhő mögött,
s tudni fogod te is,
ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

(Richard Bach: A Messiás kézikönyve)

A szabadság vándorai

Hogyha eltûnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tûnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel

De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett

Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol

Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserûség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van

Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út

(Demjén Ferenc: A szabadság vándorai)

Az én Csillagaimnak

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

(Hamvas Béla)

Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned! Egyik szikra pattanjon a másik után! Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon! A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.

(Ayn Rand)