A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. november 6., péntek

A Paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

(Weöres Sándor: A Paprikajancsi szerenádja)

2009. október 27., kedd

Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

(Wass Albert: Dal)

2009. szeptember 22., kedd

Valahol

Valahol létezel, valahol én is.
Valamit kérdezel, valamit én is.
Néha vágy van benne, néha remény is.
Valahol
Valamit
Te is
Én is...
(Őri István: Valahol)

2009. szeptember 20., vasárnap

A kezedben tartottál,
mint egy madarat.
Tenyered meleg volt
és biztonságot nyújtó.
Magokat is adtál.
De miért,
ha végig tudtad,
rövidesen leejtesz?

(Jankowska Radosława: Madár)

2009. szeptember 15., kedd

Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.

(József Attila: Nem én kiáltok)

2009. szeptember 7., hétfő

Végül is

Őrző, kincs nélkül.
Lovas, döglött lovon.
Költő, érzelem nélkül.
Végül is lehet élni nélküled is.

(Jankowska Radosława: Végül is)

2009. szeptember 6., vasárnap

Örökség

Ki hagyta rám e furcsa örökséget?
tán javasasszony volt a drága,
füveket, gombát egybefőző
tündér, boszorkány, ükanyó párka,

kezében órjás kertészolló,
az életekből itt-ott levágott,
s élet-darabokból foltozott
nekem egy foltos bohócvirágot.

Ezt a világot hagyta rám,
a sok mögött mégsem egészet,
a csupa kérdő- és gondolatjel,
mi a világból az enyém lett.

(Károlyi Amy: Örökség)