Go Away. / Menj el.

          

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, 

mert amióta ismerlek, pokol az életem, 

és epekedve várom azt a pillanatot, 

amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, 

és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. 

De ez a pillanat soha nem jön el...

(Paulo Coelho)

Go away. Get out of my life. Ever since I first met you, everything has been a hell. All I want is for you to come here, put your arms around me and kiss me, and say you want to stay with me forever, but that never happens...
        

Nincsenek kivételes lehetőségek, az élet mindig ad még egy esélyt.

(Paulo Coelho)

Waiting is painful. Forgetting is painful. But not knowing which to do is the worse kind of suffering.

(Paulo Coelho)

Várni fájdalmas. Felejteni fájdalmas. De nem tudni, hogy melyiket tegyük, a szenvedés legrosszabb formája.

Az, hogy rátalálsz egy fontos dologra az életedben, még nem jelenti azt, hogy minden mást fel kell adnod érte.

(Paulo Coelho)

Maktub

[...] Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.

(Paulo Coelho: Az alkimista)

A Kéz

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.

(Paulo Coelho)

Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…

(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.

(Paulo Coelho: Veronika meg akar halni)

Ezért aztán, hogy újra láthassam, olyan tisztára kell mosnom az arcomat, amilyen az övé.
Mielőtt találkozom vele, önmagammal kell találkoznom.

(Paulo Coelho: A Zahír)

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli csatáit.

(Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve)

Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsd.

(Paulo Coelho: Az alkimista)