A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Neil Gaiman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Neil Gaiman. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 16., hétfő

Wherever You Go

                 
It's like the people who believe they'll be happy if they go and live somewhere else, but who learn it doesn't work that way. Wherever you go, you take yourself with you. If you see what I mean.


(Neil Gaiman: The Graveyard Book)




Olyan ez, mint azok az emberek, akik azt hiszik, boldogok lesznek, ha elköltöznek valahová máshová, de rájönnek, hogy ez nem így működik. Akárhová mész, magaddal viszed magadat. Ha érted, mire gondolok. 
                 

2011. április 10., vasárnap

Whenever it rains

              
There are a hundred things she has tried to chase away the things she won't remember and that she can't even let herself think about because that's when the birds scream and the worms crawl and somewhere in her mind it's always raining a slow and endless drizzle.

You will hear that she has left the country, that there was a gift she wanted you to have, but it is lost before it reaches you. Late one night the telephone will sign, and a voice that might be hers will say something that you cannot interpret before the connection crackles and is broken.

Several years later, from a taxi, you will see someone in a doorway who looks like her, but she will be gone by the time you persuade the driver to stop. You will never see her again.

Whenever it rains you will think of her.

(Neil Gaiman)


Száz dolgot kipróbált, hogy elűzze a dolgokat, amikre nem akar emlékezni, és még csak gondolni sem lehet rájuk, mert olyankor rikoltoznak a madarak és kúsznak a férgek, és valahol a tudatában lassan és vég nélkül szemerkél az eső.


Hallani fogsz róla, hogy elhagyta az országot, hogy volt egy ajándék, amit neked akart adni, de elvész, mielőtt elérne hozzád. Egy késő éjjel megszólal a telefon, és egy hang, ami akár az övé is lehetne, mond valamit, amit nem tudsz megfejteni, mielőtt a vonal recsegni kezd, és megszakad.


Több évvel később egy taxiból észreveszel valakit egy kapualjban, aki úgy néz ki, mint ő, de eltűnik, mire ráveszed a sofőrt, hogy megálljon. Soha többé nem látod.


Valahányszor esik, te rá gondolsz.
                      

2011. március 7., hétfő

We know who we are

        
'What's your name,' Coraline asked the cat. 'Look, I'm Coraline. Okay?'
'Cats don't have names,' it said.
'No?' said Coraline.
'No,' said the cat. 'Now you people have names. That's because you don't know who you are. We know who we are, so we don't need names.'

(Neil Gaiman: Coraline)


"Hogy hívnak?" kérdezte Coraline a macskát. "Figyelj, én Coraline vagyok. Oké?"
"A macskáknak nincs nevük" felelte.
"Nincs?" kérdezte Coraline.
"Nincs" mondta a macska. "Nektek, embereknek, van nevetek. Azért, mert nem tudjátok, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, szóval nincs szükségünk nevekre."
                    

2011. január 17., hétfő

The most important thing

                         
Don't ever apologize to an author for buying something in paperback, or taking it out from a library (that's what they're there for. Use your library). Don't apologize to this author for buying books second hand, or getting them from bookcrossing or borrowing a friend's copy. What's important to me is that people read the books and enjoy them, and that, at some point in there, the book was bought by someone. And that people who like things, tell other people. The most important thing is that people read.

(Neil Gaiman)


Soha ne kérj elnézést egy írótól azért, mert valamit papírkötésű kiadásban veszel meg, vagy mert kiveszed a könyvtárból (erre valók. Járj könyvtárba!). Ne kérj elnézést a szerzőtől azért, mert használtan veszel könyveket, vagy elcseréled őket, vagy kölcsönveszed egy barátodét. Nekem az a fontos, hogy az emberek elolvassák a könyveket, és élvezik azokat, és hogy, egy bizonyos ponton, azt a könyvet valaki megvette. És hogy az emberek, akiknek tetszenek dolgok, elmondják másoknak. Az a legfontosabb, hogy az emberek olvasnak.
                  

2011. január 8., szombat

This is how you do it

                  
This is how you do it: you sit down at the keyboard and you put one word after another until it's done. It's that easy, and that hard.

(Neil Gaiman)


Így kell csinálni: leülsz a billentyűzethez, és egyik szót írod a másik után, amíg kész nem vagy. Ennyire könnyű, és ennyire nehéz.
                 

2011. január 3., hétfő

I hope...

                       
I hope you will have a wonderful year, that you'll dream dangerously and outrageously, that you'll make something that didn't exist before you made it, that you will be loved and that you will be liked, and that you will have people to love and to like in return. And, most importantly (because I think there should be more kindness and more wisdom in the world right now), that you will, when you need to be, be wise, and that you will always be kind.

(Neil Gaiman)


Remélem, hogy csodás évetek lesz, hogy veszélyesen és felháborítóan fogtok álmodni, hogy teremteni fogtok valamit, ami nem létezett, mielőtt létrehoztátok volna, hogy szeretni és kedvelni fognak titeket, és hogy lesznek majd emberek, akiket viszontszerethettek és kedvelhettek. És, ami a legfontosabb (mert szerintem több jóságnak és több bölcsességnek kellene most lennie a világban) hogy, amikor szükség van rá, bölcsek lesztek, és hogy mindig jók lesztek.
                               

2010. november 29., hétfő

You get a lifetime


You get what anybody gets - you get a lifetime.


(Neil Gaiman)


Azt kapod, amit mindenki más - egy egész életet.