Heroes didn't leap tall buildings or stop bullets with an outstretched hand; they didn't wear boots and capes. They bled, and they bruised, and their superpowers were as simple as listening, or loving. Heroes were ordinary people who knew that even if their own lives were impossibly knotted, they could untangle someone else's. And maybe that one act could lead someone to rescue you right back.
(Jodi Picoult: Second Glance)
A hősök nem ugráltak le magas épületekről vagy állítottak meg golyókat egy kinyújtott kézzel; nem viseltek csizmákat és köpenyeket. Véreztek és megsérültek és a szupererejük csupán abból állt, hogy odafigyeltek vagy szerettek. A hősök hétköznapi emberek voltak, akik tudták, hogy még ha a saját életük lehetetlenül össze is bogozódott, valaki másét kibogozhatják. És talán az az egy cselekedet irányít majd hozzájuk valakit, hogy őket is megmentsék.
