…mert nem vagy,
ma nehéz a szó is.
Süket álmokat termett az éj.
Holdakat képzelek csillagtalan égre,
S hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz,
Ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek.
Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok
Mindkettőnket véresre sebeznének…
(Szabolcsi Erzsébet)
... because you are not there
today it's hard to speak.
The night bore deaf dreams.
I imagine moons on the starless sky,
and listen. Only the mirror tells tales.
You hid in my mirror. You smile back at me,
when I watch you with tired, tearful eyes.
You would reach out for me, and you know the shards
would cut us until we bleed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése