Leave something behind

                   
Everyone must leave something behind when he dies, my grandfather said. A child or a book or a painting or a house or a wall built or a pair of shoes made. Or a garden planted. Something your hand touched some way so your soul has somewhere to go when you die, and when people look at that tree or that flower you planted, you're there.

It doesn't matter what you do, he said, so long as you change something from the way it was before you touched it into something that's like you after you take your hands away. The difference between the man who just cuts lawns and a real gardener is in the touching, he said. The lawn-cutter might just as well not have been there at all; the gardener will be there a lifetime.

(Ray Bradbury: Fahrenheit 451)



A nagyapám szerint mindenkinek hátra kell hagyni valamit, amikor meghal. Egy gyermeket vagy egy könyvet vagy egy festményt vagy egy házat vagy egy felépített falat vagy egy elkészített cipőt. Vagy egy megmunkált kertet. Valamit, amit a kezed valahogyan megérintett, hogy a lelkednek legyen hová mennie, amikor meghalsz, és amikor az emberek ránéznek arra a fára vagy arra a virágra, amit te ültettél, te ott leszel.


Nem számít, mit csinálsz, mondta, ameddig megváltoztatsz valamit, ami más volt, mielőtt hozzáértél volna, valamivé, ami olyan lesz mint te, miután elveszed a kezedet. Azt mondta, hogy a különbség a füvet nyíró ember és a valódi kertész között az érintés. A fűnyíró mintha ott sem lett volna; a kertész egy életre ott marad.