2011. március 22., kedd

Afraid

                
How can anyone be afraid of love?
How can they not? His face was completely aghast. When you love someone... truly love them, friend or lover, you lay your heart open to them. You give them a part of yourself that you give to no one else, and you let them inside a part of you that only they can hurt-you literally hand them the razor with a map of where to cut deepest and most painfully on your heart and soul. And when they do strike, it's crippling-like having your heart carved out. It leaves you naked and exposed, wondering what you did to make them want to hurt you so badly when all you did was love them. What is so wrong with you that no one can keep faith with you? That no one can love you? To have it happen once is bad enough... but to have it repeated? Who in their right mind would not be terrified of that?


(Sherrylin Kenyon: Devil May Cry)




Hogy félhet valaki a szerelemtől?
Hogyne félne? - Az arca teljesen döbbent volt. - Amikor szeretsz... igazán szeretsz valakit, egy barátot vagy szeretőt, kitárod nekik a szívedet. Nekik adsz magadból egy részt, amit nem adsz senki másnak, és beengeded őket egy olyan részedbe, aminek csak ők tudnak ártani - gyakorlatilag a kezükbe adod a borotvát egy térképpel, hogy hol vághatnak a legmélyebben és legfájdalmasabban a szívedbe és a lelkedbe. És amikor lecsapnak, az bénító - mintha kivágnák a szívedet. Meztelenül és védtelenül hagy, miközben azon tűnődsz, mit tettél, amiért ennyire bántani akartak, amikor te csak szeretted őket. Mi a baj veled, hogy senki sem tudja megtartani a neked tett ígéretét? Hogy senki sem tud szeretni téged? Az is elég rossz, hogy egyszer megtörténik... de hogy megismétlődjön? Melyik épeszű ember ne rettegne ettől?
                  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése