Keep your heaven. I go to Middle-Earth

                 
The best fantasy is written in the language of dreams. It is alive as dreams are alive, more real than real ... for a moment at least ... that long magic moment before we wake.


Fantasy is silver and scarlet, indigo and azure, obsidian veined with gold and lapis lazuli. Reality is plywood and plastic, done up in mud brown and olive drab. Fantasy tastes of habaneros and honey, cinnamon and cloves, rare red meat and wines as sweet as summer. Reality is beans and tofu, and ashes at the end. Reality is the strip malls of Burbank, the smokestacks of Cleveland, a parking garage in Newark. Fantasy is the towers of Minas Tirith, the ancient stones of Gormenghast, the halls of Camelot. Fantasy flies on the wings of Icarus, reality on Southwest Airlines. Why do our dreams become so much smaller when they finally come true?


We read fantasy to find the colors again, I think. To taste strong spices and hear the songs the sirens sang. There is something old and true in fantasy that speaks to something deep within us, to the child who dreamt that one day he would hunt the forests of the night, and feast beneath the hollow hills, and find a love to last forever somewhere south of Oz and north of Shangri-La.


They can keep their heaven. When I die, I'd sooner go to Middle Earth.

(George R.R. Martin)




A legjobb fantasy az álmok nyelvén íródik. Olyan eleven, mint az álmok, valódibb a valódinál... legalább egy pillanatra... arra a hosszú, varázslatos pillanatra, mielőtt felébredünk.


A fantasy ezüst és skarlátvörös, indigó és azúrkék, obszidián arany és lapis lazuli erekkel. A valóság furnér és műanyag, sárbarnával és barnásszürkével cicomázva. A fantasynak habanero és méz, fahéj és szegfűszeg, ritka vörös hús és nyárédes bor íze van. A valóság bab és tofu, és a végén hamu. A valóság a burbanki bevásárlóközpontok, a clevelandi gyárkémények, egy newarki parkolóház. A fantasy Minas Tirith tornyai, Gormenghast ősi kövei, Camelot termei. A fantasy Ikarosz szárnyain száll, a valóság a Southwest Airlines-szal. Miért lesznek az álmaink olyan sokkal kisebbek, amikor végre valóra válnak?


Azt hiszem, azért olvasunk fantasyt, hogy újra megtaláljuk a színeket. Hogy erős fűszereket ízleljünk, és halljuk a szirének énekeit. Van valami régi és igaz a fantasyban, ami megszólít minket valahol mélyen, a gyermeket, aki azt álmodta, hogy egy napon az éj rengetegeiben fog vadászni, és az üreges dombok alatt lakomázik, és örökké tartó szerelmet talál valahol Óztól délre és Shangri-Lától északra.

Megtarthatják a mennyországukat. Ha meghalok, inkább Középföldére megyek.