2010. január 31., vasárnap
2010. január 30., szombat
2010. január 29., péntek
(Buddha)
Gyermekeitek
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
(Kahlil Gibran)
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.
(Márai Sándor: Füves könyv)
2010. január 19., kedd
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
(Veronica A. Shoffstall)
Két Farkas
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta:
"Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
"És melyik farkas győz?"
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
"Az, amelyiket eteted."
(Cherokee bölcsesség)
2010. január 13., szerda
It's just a moment...
(U2: Stuck In A Moment)
2010. január 12., kedd
Vigasztalás
(Kamarás Klára)
2010. január 4., hétfő
Eltévedtünk...
Láttál már valaha depressziós fát?
És szorongó madarat? Ugye, nem?
Az élet egyáltalán nem ilyen.
Csak az ember tévedt el valahol.
(Osho)
2010. január 2., szombat
Csillagok alatt
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.
Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé!
Csillagok alatt jár-kel a test,
Az enyém, a tiéd, vagy a másé.
A test csak izgága, gyönge hírnök,
Az életé vagy az elmúlásé?
Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Mit a távolban dúdolnak a vének?
Csillagok alatt fekszik a test,
Éget a föld, olyan hideg,
Akár a szegecselt acélfalak,
Fogva tartják az álmaimat.
Vigyázz a szóra, amit küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!
Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Mit a távolban dúdolnak a vének?
Bárcsak hívnának maguk közé,
Hogy tudnám, hová tartozom!
Társtalanul fekszem az éjben,
Felhő takarja csillagzatom ...
(Ákos: Csillagok alatt)
a kibelezett plüssnyúl üvegszeme tompán csillan
Kértél. Megkaptál.
Megnézted: mi van bennem.
- Mi már nem játszunk?
(Fodor Ákos)
Nosztalgia...
It's time to steal away
Let's go get lost
Anywhere in the U.S.A.
(RHCP: Road Trippin')
Nőnek lenni
(Henry Laurance)
2010. január 1., péntek
Szivárvány
(Muszkalay Hedvig)
Emberi Jogok
(Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata)